Tisztesség Háza

Hát akkor el is jött az első aktuális ideje.

Nézzük meg, mi lenne tisztességes, á la Kobak.

Elöljáróban: nem vagyok egyik politikai pártnak sem tagja, sőt támogatója sem, nem vagyok se konzervatív, se szoci, se liberális, inkább mind a három egyszerre (talán később majd bővebben erről).

Sőt kimondottan nem tisztelem a mai magyar politikusokat, mert úgy érzem, - a blog témájánál maradva- egyikbe sem szorult sok tisztesség. Legalább is nem úgy látszik. De erről is majd később, bővebben.

Tehát véleményem abszolút nem politikai indíttatású, igyekszem a saját logikámmal és empátiával megközelíteni a kérdéseket.

Elétek tárom hát, rövid és nem mindenre kiterjedő indoklással, mire jutottam.

Nem elfelejteni: csak egy vélemény a sok közül.

Általánosan megfogalmazva én azt érezném tisztességesnek, ha

1. az az egyén, család, stb, aki saját elhatározásából igénybe vesz egyet a közpénzből fenntartott szolgáltatások közül (oktatás, egészségügy, stb), nagyobb mértékben járulna hozzá ahhoz a szolgáltatási infrastruktúrához, amit igénybe vesz, mint az, aki nem veszi igénybe.
2. azoknak, akiknek - önhibájukon kívül - nem áll rendelkezésükre az igénybe venni kívánt szolgáltatáshoz szükséges összeg, biztosítsunk lehetőséget, hogy kölcsön vagy támogatás formájában hozzájuthassanak, az igényeket és támogatási szinteket megfelelő feltételrendszer szerint priorizálva.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?"154/2007. (VI. 25.) OVB határozat

Hat évig tanultam (egy főiskolás + öt egyetemi), aztán meg hét évig oktattam az egyik nagy magyar egyetemen, mondhatjuk, benne voltam egy kicsit.. Való igaz, hogy vannak olyan szociális helyzetű diákok, akiknek a tandíj megfizetése gondot okozna. Ezeknek viszont csak egy része olyan, aki jól is tanul. És vannak jónéhányan, nem szociálisan hátrányosak, akik inkább időtöltésnek járnak egyetemre, mint tanulni. Őket én a saját adóforintjaimból nem támogatnám.

Tehát kell a tandíj, már csak azért is, hogy a benne résztvevők is tudják, sok pénzbe kerül a diplomájuk, amit javarészt nem ők állnak.

A kérdés a tandíj mértékének meghatározási módszere.

Természetesen nem könnyű igazságos tandíj rendszereket készíteni, de nem lehetetlen. Talán meg kellene próbálni. A felsőoktatásban résztvevők teljesítésének egyetlen mérhető módja a megszerzett tudás mérése, tehát az általános tandíjrendszernek függetlennek kellene lenni a szociális háttértől, és arányosnak a megszerzett tudás mértékével. Minél jobb tanulmányi eredményt ér el a hallgató, legyen annál kevesebb, a legkiválóbbak pedig – jutalmul teljesítményükért – ingyen tanulhatnának. Az országnak és az adófizető polgároknak támogatni kell a jövő értelmiségének legkiválóbbjait. Aki pedig diplomát akar és nem tudást, szorgalma vagy képességei miatt nem üti meg a mércét, ne kapjon akkora támogatást a közösből.

A tandíjrendszer mellé kell egy különálló szociális ösztöndíjrendszer, ami lehetővé teszi a hátrányos helyzetből induló diákoknak azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a minőségi tudás megszerzéséhez. Fontos, hogy ez az ösztöndíjrendszer teljesen független legyen a tandíjrendszertől, hiszen más a célja.

És még egy gondolat: a tudás szabadon megszerezhető legyen.

Rendelkezésre áll már az az infrastruktúra (hívjuk itt csak Internetnek), ahol közpénzen elérhetővé lehet tenni a tudást, amit mindenki tandíj nélkül, szabadon elsajátíthat, ha akarja. S akinek papír kell róla, az a tárgyakból a tandíjnál mérsékeltebb vizsgadíj ellenében állami elismerést - hívjuk egyszerűen diplomának - kaphat. Vagyis feltaláltuk a távoktatást.

Konklúzió: nem a képzési hozzájárulás létével, hanem az alkalmazásának módszerével van baj.

Szavazatom ezért: Nem.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?"155/2007. (VI. 25.) OVB határozat

Vallom, hogy az egészség a betegség hiánya. Mindannyian felelősök vagyunk a saját egészségünkért.

Senkit nem tiltanak el a rendszeres testmozgástól, az egészséges étrendtől, stb. Tehát rajtam is múlik, mennyit, mennyire vagyok beteg.

Ezért csak a helyes, egészséges életmódhoz való szabad hozzáférés biztosítását és a megelőző, felvilágosító munkát tekintem teljesen közérdekűnek, a háziorvosi szolgáltatás már egyéni igények szerinti szolgáltatásnak minősül, érvényes rá az általános egyes pont.

Ha mégis megbetegszem, tapasztalatom szerint gyógyszerekre sokszorosan többet kell költenem, mint amennyit vizitdíjra költök. Ha – részben vagy egészben - megfizetem a gyógyszergyárak kutatási, előállítási költségeit és nem kis profitját, úgy gondolom, a háziorvosomnál is jó helyen van a pénzem.

Érvényes a kettes pont is, de hogy mely betegségeknél és mely szociális helyzetben kell a vizitdíjat elhagyni, az számomra már komoly orvosi szakmai kérdésnek minősül.

Konklúzió: A vizitdíj szerintem tisztességesebb, nyíltabb, kiszámíthatóbb viszonyokat eredményezhet a beteg-háziorvos kapcsolatban, az orvosi alaphálózat finanszírozásában. Ez az alapja, hogy csökkenteni lehessen a tb járulékokat és jobbá, igazságosabbá tehessük az egészségügyi szociális hálót.

Szavazatom ezért: Nem

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?"156/2007. (VI. 25.) OVB határozat

Ha valaki kórházi fekvőellátásra kényszerül, ott vélhetően komoly egészségügyi probléma van. Illetve elvárható, és ez megint egészségügyi szakmai kérdés, hogy valaki csak akkor kerüljön kórházba, ha komoly egészségügyi baja van. Szemben a háziorvosi rendelővel, kórházba akkor fekszik az ember, ha oda beutalják. És nem akkor jön ki, amikor akar, hanem amikor kiengedik .

Konklúzió: Ha komoly baj van, segíteni kell, és ennek a segítő infrastruktúrának a kialakítására és üzemeltetésére van a társadalombiztosítási (TB) járulék. Ezért plusz pénzt kérni tisztességtelen, mi több: pofátlanság.

Szavazatom ezért: Igen.

És el kell menni szavazni: mert úgy tisztességes, ha a véleményünket kérik, hát mondjuk el.

De csak az menjen el, aki becsületesen végiggondolva a kérdéseket, és arra adott válaszának folyományait, a saját a józan eszére és a lelkiismeretére hallgatva dönt és szavaz. Mert így tisztességes.